PETHES MÁRIA: A CSEND SZÍNEI

feléd tart hangom

lombok zöld susogásából

naplemente szenvedély-vörös

egéből a Tó apadó romlott-szürke

vizéből hőgutától megfeketedett

aszfaltos út nyöszörgéséből

felszálló madárszárnyak hófehér

verdeséséből

az éjszaka hallhatatlan dolgokat forgácsol

forrás-szavak csobognak szívemben

félelem és emlékezés között távolodsz

férfikorod porában bíborrá válnak

lépted nyomában a kavicsok

olthatatlan szomjúság hézagaiba

el nem küldött üzenetet temet a testem

fény növekszik a szoba sarkában

oda húzódom önmagát ismétli ez az éj is

szavak tehetetlenségében a hiába várás

fullasztó magányában találom magam

ablakom alatt őrjöngő lángvirágba

borulnak fehér kövek életté morzsolódnak

körötted a kitalált becézések

te is én is fény vagyunk

csak mindketten máshol

közel hajlik hozzánk a hajnal

mint éhségtől kitáguló szem vizslat

szemhéjam mögött titkos sírásaimban

tisztára moslak te korán kelő vagy későn

nyugvó csillag te éjfekete vers te barázda

barna csöndje az a dolgom

hogy megszemélyesítésekkel

felruházzam árnyékodat

te nap-éj egyenlőség rügyező zúzmarája

minden történés rád cáfol

te torz tükörkép hiányom vagy

megtalálsz ott fekszem a szerelem szóban

ami állandóan visszabeszéli magát belém

ternaix:

Szedjetek össze

Darabokban vagyok

Szedjetek össze

Cigicsikk a gangon

Szedjetek össze

Jó csaj a buliban

Szedjetek össze

Szemét a tengerben

Szedjetek össze

Meggy a gyümölcsfán

Szedjetek össze

Morzsa a terítőn

Szedjetek össze

Széthullott gombok

Szedjetek össze

Szomorú vagyok

Szedjetek össze mert

Én magam nem tudom

Összeszedni

(via juliaternai)

Nem bírod el, hiába,

ki egyenrangú véled.

Szeresd, szeresd továbbra is

a kurvát vagy a cselédet.

pippiharisnyas:

Akkor van vége, amikor vége van.

És nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert ha vége van, akkor még folytatódhat ugyan, de ez nem jelent semmit.
És nem akkor van vége, amikor másutt (máskor, mással etc.) basznak, hanem amikor vége van.
És nem akkor van vége, amikor észreveszik, hanem amikor vége van, és nem is akkor, mikor kimondják vagy kigondolják vagy elhiszik vagy meglátják, hanem amikor vége van.
És nem akkor, amikor valami új elkezdődik, mert attól, hogy vége van, még nem kezdődik el semmi sem.
Vége nem akkor van, amikor szakítanak, otthagynak, összevesznek, elmennek, lelépnek, kirúgnak, kiugranak.
Akkor van vége, amikor vége van.

Amikor vége van, akkor van vége.
Nem akkor van vége, amikor már nincs értelme, mert amikor már nincs értelme, akkor még lehet nagyon sokáig és nagyon rosszul.
Nem akkor van vége, amikor befejeződik, mert lehet, hogy mikor befejeződik, még egyáltalán nincs vége.
Nem akkor van vége, amikor véget akarnak vetni, mert amikor véget akarnak vetni, akkor még javában tart.
Nem akkor van vége, amikor valami új elkezdődik.
Attól, hogy valami új elkezdődik, még nem lesz vége, mert talán éppen ahhoz kell a valami újnak elkezdődnie, hogy ne legyen vége.
Nem akkor van vége, amikor minden érv a mellett szól, hogy vége van, és nem akkor, amikor ezeket az érveket fel is sorakoztatják.
Akkor van vége, amikor vége van.

Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van.
És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy.
Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van.
Amikor vége van, akkor nehéz.
Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van.

(via visuallizer)

zabkorpa:

Én úgy igyekszem. Fölkelek.
Én sűrű kávét készítek.
Mert vannak még szokásaim,
mint bárkinek.

Széles díványra kuporodva
könyveimet lapozgatom.
Én figyelek. És jobbkezem
balvállamon, balvállamon.

Ott fent a dél vonul csapatban,
itt bent a vatta-némaság, –
mint vékony ing, a gondolat
úgy vérzik át, úgy vérzik át.

*

Mint belső részét tengeri uborka
üldözője arcába torlaszolta –
megmenekültem és üres vagyok.

*

Tudod, mi a közöny? A föld
kidőlt, megdermedt s összetört
bazalt kérgén latolhatom:
mekkora volt a fájdalom.

*

Jó, bevallom bűnös vagyok.
– – – – – – – – – – – – – –
Csak tudnám, mit követtem el,
hogy ennyire bűnhődni kell.
– – – – – – – – – – – – – –
mert meg kell bűnhődnöd azért is,
amit ellened elkövettek.

*

Egy patkány lakott beleimben,
nem vettem észre, míg kirágta.
Már szemgolyóm sincs. Szemgödörrel
tátongok a lyukas világba.

*

Holnapra kelve mi vigasztal?
Lábkörmömet bekenni lakkal.

*

Nem szenvedek. Csak elviselhetetlen.
Mért fáj az, ami nincs?

*

Mint nagycseppű, langyos eső
görbe tájék gödrein,
ráncosodó tenyerembe
gyűlnek langyos könnyeim

(via visuallizer)

koltoktollabol:

József Attila - Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,

Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.

Rideg vagyok és reszketeg is néha,

Egyedül olyan borzongós az éjjel.

Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét

És csend volna. Nagy csend.

De hallanánk titkos éjjeli zenét,

A szívünk muzsikálna ajkainkon

És beolvadnánk lassan, pirosan,

Illatos oltáron égve

A végtelenségbe.

(via pledbe-csavarva)

jobbara-artalmatlan:

az emailek írása 5 perc alatt

az sokáig halogatott telefonok, amiket aztán csengő hangú kedves emberek vesznek fel

az bankszámlanyitás, egészségbiztosítás

kérvények

regisztráció a  linkedinre, de mostmár tényleg

felnőttnek lenni az heti egyszer menni csak a boltba, és abból élni, ami van

megtanulni a semmiből is finom vacsorát csinálni

felnőttnek lenni nem viselni semmi sminket

rétegesen öltözni

nem venni új ruhát

és a maradék 3 eurós bort a paradicsomszószba önteni

felnőttnek lenni az amikor csak görnyedni tudsz a menstruációs görcstől

de akkor is el kell mosogatni

és akkor is ki kell teregetni

és akkor is be kell biciklizni a városba

hiába esik és hideg van

felnőttnek lenni az sírni keservesen, sokat

de megcsinálni

amikor jó lenne ha lenne itt valaki más,

de már tudod, hogy megoldod egyedül

evelindemeter:

Kornishoz

Számít, hogyne, hogy találkozunk vagy sem.

Sok minden elmarad, illetve bekövetkezik

annak következtében, hogy igen vagy sem.

De amit kellett, megtudtuk egymásról.

Te úgy írsz, mint amikor a szél a függöny

miatt nem tudja bevágni az ablakot,

én, mint amikor leesik a hamutartó

a szőnyegre. Te a csattanás, én a cserép

lehetőségéről. (Te talán fordítva

gondolod.) Az üvegszilánkokat, a csikkeket

együtt szedjük össze, és a hamut is

együtt porszívózzuk a lakatlan lakásban

a gyönyörű szőnyegen.

(Petri György)

(via most-nem)

ternaix:

Az, hogy mi beszélgetünk, egy hinta.
Én meglököm. Te visszalököd. Én meglököm. 
A lengés egyre csillapodik. A kezünkhöz már nem ér, de még mindig mozgásban van.

Az, hogy mi beszélgetünk, egy búgócsiga.
Az egyik fele kék, a másik piros. 
Az egyik fele hideg, a másik forró.
Amint megpördül, összekeveredik.

Az, hogy mi beszélgetünk, egy tenger.
Méteres hullámok, méteres mélység. Áramot vezet, és még belefulladni sem késő.
De egy tenger mégis túl nagy s csak egy helyben áll.
Az, hogy mi beszélgetünk, dinamikus statika.

Az, hogy mi beszélgetünk, egy tenisz meccs.
Én túl lövök a vonalon, te beleérsz, s tőled vonnak le pontot.

Az, hogy mi beszélgetünk, egy cigicsikk.
Pár perc nyugalom, pár perccel kevesebb élet.

Az, hogy mi beszélgetünk, egy ágynemű.
Párszor beleliheg az ember, arcába szorítja, rosszat álmodik, majd kimossa s újat húz. Aztán ott porosodik a többi mellett, újrahúzásra várva.

Az, hogy mi beszélgetünk, macskaalom.
Néha kitakarítja blőle az ember a szart, majd ott hagyja az állatoknak hugyozni.

Az, hogy mi beszélgetünk, felvarró.
Egy különálló anyagdarab, de még hozzá lehet ölteni.

(via szendereg-deactivated20191116)